adambard/learnxinyminutes-docs
1
1
Fork 0
mirror of https://github.com/adambard/learnxinyminutes-docs.git synced 2024-11-23 14:17:02 +03:00
Code Issues Projects Releases Wiki Activity

Merge pull request #250 from thenonameguy/master

Browse Source 
Added hungarian translation of Golang
This commit is contained in:
Adam Bard 2013-08-19 08:22:12 -07:00
commit e089aac1cb
1 changed files with 305 additions and 0 deletions
Show Stats Download Patch File Download Diff File Expand all files Collapse all files

305
hu-hu/go.html.markdown Normal file
View File

@ -0,0 +1,305 @@
---
name: Go
category: language
language: Go
filename: learngo.go
contributors:
- ["Sonia Keys", "https://github.com/soniakeys"]
translators:
- ["Szabó Krisztián", "https://github.com/thenonameguy/"]
---
A Go programozási nyelv az életszerű feladatok könnyebb elvégzése miatt született.
A mai legújabb programozási trendeket elkerülve,
praktikus megoldást nyújt a valós, üzleti problémákra.
C-szerű szintaktikával és statikus típuskezeléssel rendelkezik.
A fordító szempillantás alatt végez és egy gyorsan futó,statikus futtatható állományt hoz létre.
A nyelv könnyen érthető, üzenet-alapú konkurenciát tesz lehetővé, így könnyen ki lehet használni
a mai számítógépek több magos processzorait, ez nagy rendszerek építéséhez ideális.
A Go alap könyvtára mindenre területre kiterjed, ennek köszönhetően a nyelvnek egyre növekvő tábora van.
```Go
// Egy soros komment
/* Több
soros komment */
// Minden forrás fájl egy csomag-definícióval kezdődik, ez hasonlít a Python csomagkezelésére
// A main egy különleges csomagnév, ennek a fordítása futtatható állományt hoz létre egy könyvtár helyett.
package main
// Az import rész meghatározza melyik csomagokat kívánjuk használni ebben a forrásfájlban
import (
"fmt" // A Go alap könyvtárának része
"net/http" // Beépített webszerver!
"strconv" // Stringek átalakítására szolgáló csomag
)
// Funkció deklarás, a main nevű funkció a program kezdőpontja.
func main() {
// Println kiírja a beadott paramétereket a standard kimenetre.
// Ha más csomagot funkcióját akarjuk használni, akkor azt jelezni kell a csomag nevével
fmt.Println("Hello world!")
// Meghívunk egy másik funkciót ebből a csomagból
beyondHello()
}
// A függvények paraméterei zárójelek között vannak.
// Ha nincsenek paraméterek, akkor is kötelező a zárójel-pár.
func beyondHello() {
var x int // Változó deklaráció, használat előtt muszáj ezt megtenni.
x = 3 // Változó értékadás
// "Rövid" deklaráció is létezik, ez az érték alapján deklarálja, definiálja és értéket is ad a változónak
y := 4
sum, prod := learnMultiple(x, y) // a függvényeknek több visszatérési értéke is lehet
fmt.Println("sum:", sum, "prod:", prod) // egyszerű kiíratás
learnTypes()
}
// A funkcióknak elnevezett visszatérési értékük is lehet
func learnMultiple(x, y int) (sum, prod int) {
return x + y, x * y // visszatérünk két értékkel
/*
sum = x + y
prod = x * y
return
Ez ugyanezzel az eredménnyel járt volna, mint a fenti sor.
Üres return esetén, az elnevezett visszatérési változók
aktuális értékeikkel térnek vissza. */
}
// Beépített típusok
func learnTypes() {
// Rövid deklarás az esetek többségében elég lesz a változókhoz
s := "Tanulj Go-t!" // string típus
s2 := `A "nyers" stringekben lehetnek
újsorok is!` // de ettől még ez is ugyanolyan string mint az s, nincs külön típusa
// nem ASCII karakterek. Minden Go forrás UTF-8 és a stringek is azok.
g := 'Σ' // rúna(rune) típus, megegyezik az uint32-vel, egy UTF-8 karaktert tárol
f := 3.14195 // float64, az IEEE-754 szabványnak megfelelő 64-bites lebegőpontos szám
c := 3 + 4i // complex128, belsőleg két float64-el tárolva
// Var szintaxis változó típus definiálással
var u uint = 7 // unsigned, az implementáció dönti el mekkora, akárcsak az int-nél
var pi float32 = 22. / 7
// Rövid deklarásnál átalakítás is lehetséges
n := byte('\n') // byte típus, ami megegyezik az uint8-al
// A tömböknek fordítás-időben fixált méretük van
var a4 [4]int // egy tömb 4 int-tel, mind 0-ra inicializálva
a3 := [...]int{3, 1, 5} // egy tömb 3 int-tel, láthatóan inicalizálva egyedi értékekre
// Szeleteknek dinamikus a méretük. A szeleteknek és a tömböknek is meg vannak az előnyeik
// de a szeleteket sokkal gyakrabban használjuk.
s3 := []int{4, 5, 9} // vesd össze a3-al, nincsenek pontok.
s4 := make([]int, 4) // allokál 4 int-et, mind 0-ra inicializálva
var d2 [][]float64 // ez csak deklaráció, semmi sincs még allokálva
bs := []byte("a slice") // típus konverzió szintaxisa
p, q := learnMemory() // deklarál két mutatót (p,q), két int-re
fmt.Println(*p, *q) // * követi a mutatót. Ez a sor kiírja a két int értékét.
// A map a dinamikusan növelhető asszociatív tömb része a nyelvnek, hasonlít
// a hash és dictionary típusokra más nyelvekben.
m := map[string]int{"three": 3, "four": 4}
m["one"] = 1
// A felhasználatlan változók fordítás-idejű hibát okoznak a Go-ban.
// Az aláhúzással "használod" a változókat, de eldobod az értéküket.
_, _, _, _, _, _, _, _, _ = s2, g, f, u, pi, n, a3, s4, bs
// Kiíratás is természetesen használatnak minősül
fmt.Println(s, c, a4, s3, d2, m)
learnFlowControl()
}
// A Go nyelv teljesen szemétgyűjtött (garbage-collected). Megtalálhatók benne mutatók, de nincs mutató aritmetika.
// Ez azt jelenti, hogy üres mutatóval még mindig hibázhatsz, de hozzáadni/műveleteket végezni már nem lehet.
func learnMemory() (p, q *int) {
// Elnevezett visszatérési változóknak int-re mutató a típusa
p = new(int) // a beépített "new" funkció, egy típusnak elegendő memóriát allokál, és visszaad rá egy mutatót.
// Az allokált int nullázva van, p többé nem üres mutató.
s := make([]int, 20) // allokáljunk 20 int változót egy memóriaterületen.
s[3] = 7 // adjunk értéket az egyiknek
r := -2 // hozzánk létre egy lokális változót
return &s[3], &r // A & megadja a memóriacímét a változónak
}
func expensiveComputation() int {
return 1e6
}
func learnFlowControl() {
// Az elágazásoknak kötelező a kapcsos zárójel, a zárójel nem szükséges.
if true {
fmt.Println("megmondtam")
}
// A kód formátumát a nyelvvel járó "go" parancssori program "go fmt" parancsa szabványosítja
if false {
// így lehet
} else {
// if/else-t csinálni
}
// Használjunk switchet a hosszabb elágazások alkalmazása helyett.
x := 1
switch x {
case 0:
case 1:
// Az "esetek" nem "esnek át", tehát
case 2:
// ez nem fog lefutni, nincs szükség break-ekre.
}
// A for ciklus sem használ zárójeleket
for x := 0; x < 3; x++ {
fmt.Println("iteráció", x)
}
// itt az x == 1.
// A for az egyetlen ciklus fajta a Go-ban, de több formája van.
for { // végtelen ciklus
break // csak vicceltem
continue // soha nem fut le
}
// Akárcsak a for-nál, az if-ben is lehet rövid deklarással egy lokális változót létrehozni
// ami az blokk összes if/else-n keresztül érvényes marad.
if y := expensiveComputation(); y > x {
x = y
}
// Függvényeket használhatjuk closure-ként is.
xBig := func() bool {
return x > 100 // a switch felett deklarált x-et használjuk itt
}
fmt.Println("xBig:", xBig()) // igaz (utoljára 1e6 lett az értéke az x-nek)
x /= 1e5 // így most már x == 10
fmt.Println("xBig:", xBig()) // 10 pedig kisebb mint 100, tehát hamis
// Ha nagyon-nagyon szükséges, akkor használhatjuk a jó öreg goto-t.
goto love
love:
learnInterfaces() // Itt kezdődnek az érdekes dolgok!
}
// Definiáljuk a Stringert egy olyan interfésznek, amelynek egy metódusa van, a String, ami visszatér egy stringgel.
type Stringer interface {
String() string
}
// Definiáljuk a pair-t egy olyan struktúrának amelynek két int változója van, x és y.
type pair struct {
x, y int
}
// Definiáljunk egy metódust a pair struktúrának, ezzel teljesítve a Stringer interf
func (p pair) String() string { // p lesz a "vevő"
// Sprintf az fmt csomag egy publikus függvénye, műkődése megegyezik a C-s megfelelőjével.
// A pontokkal érjük el a mindenkori p struktúra elemeit
return fmt.Sprintf("(%d, %d)", p.x, p.y)
}
func learnInterfaces() {
// A kapcsos zárójellel jelezzük, hogy egyből inicializálni
// szeretnénk a struktúra változóit a sorrendnek megfelelően.
p := pair{3, 4}
fmt.Println(p.String()) // meghívjuk a p String metódusát.
var i Stringer // deklaráljuk i-t Stringer típusú interfésznek
i = p // lehetséges, mert a pair struktúra eleget tesz a Stringer interfésznek
// Meghívjuk i String metódusát, az eredmény ugyanaz, mint az előbb.
fmt.Println(i.String())
// Az fmt csomag funckciói automatikusan meghívják a String funkciót
// hogy megtudják egy objektum szöveges reprezentációját.
fmt.Println(p) // ugyan az az eredmény mint az előbb, a Println meghívja a String metódust.
fmt.Println(i) // dettó
learnErrorHandling()
}
func learnErrorHandling() {
// ", ok" szokásos megoldás arra, hogy jól működött-e a függvény.
m := map[int]string{3: "three", 4: "four"}
if x, ok := m[1]; !ok { // ok hamis lesz, mert az 1 nincs benne a map-ban.
fmt.Println("nincs meg")
} else {
fmt.Print(x) // x lenne az érték, ha benne lenne a map-ban.
}
// A hiba érték többet is elmond a függvény kimeneteléről, mint hogy minden "ok" volt-e
if _, err := strconv.Atoi("non-int"); err != nil { // _ eldobja az értéket, úgy se lesz jó jelen esetben
// kiírja, hogy "strconv.ParseInt: parsing "non-int": invalid syntax"
fmt.Println(err)
}
// Az interfészekre még visszatérünk, addig is jöjjön a konkurens programozás!
learnConcurrency()
}
// c egy csatorna, egy konkurens-biztos kommunikációs objektum.
func inc(i int, c chan int) {
c <- i + 1 // <- a "küldés" operátor, ha a bal oldalán csatorna van, így i+1-et küld be a csatornába
}
// Az inc-et fogjuk arra használni, hogy konkurensen megnöveljünk számokat
func learnConcurrency() {
// Ugyan az a make funkció amivel korábban szeleteket hoztunk létre.
// Make allokál mapokat, szeleteket és csatornákat.
c := make(chan int)
// Indítsunk három konkurens goroutine-t. A számok konkurensen lesznek
// megnövelve, ha a számítógép képes rá és jól be van állítva, akkor pedig paralellizálva/egymás mellett.
// Mind a 3 ugyanabba a csatornába küldi az eredményeket.
go inc(0, c) // A go utasítás indít el goroutine-okat.
go inc(10, c)
go inc(-805, c)
// Beolvassuk 3x a csatornából az eredményeket és kiírjuk őket a kimenetre.
// Nem lehet tudni milyen sorrendben fognak érkezni az eredmények!
fmt.Println(<-c, <-c, <-c) // hogyha a jobb oldalon csatorna van, akkor a "<-" a beolvasó/kapó operátor
cs := make(chan string) // még egy csatorna, ez stringekkel kommunikál
cc := make(chan chan string) // egy csatorna csatornával
go func() { c <- 84 }() // indítsunk egy új goroutine-t, csak azért hogy küldjünk egy számot
go func() { cs <- "wordy" }() // ugyanez, csak a cs csatornába stringet küldünk
// A select olyan mint a switch, csak feltételek helyett csatorna műveletek vannak.
// Véletlenszerűen kiválasztja az első olyan esetet, ahol létrejöhet kommunikáció.
select {
case i := <-c: // a megkapott értéket el lehet tárolni egy változóban
fmt.Println("ez egy", i)
case <-cs: // vagy el lehet dobni az értékét
fmt.Println("ez egy string volt")
case <-cc: // üres csatorna, soha nem fog rajta semmi se érkezni
fmt.Println("sose futok le :'( ")
}
// Ezen a ponton vagy c vagy a cs goroutineja lefutott.
// Amelyik hamarabb végzett, annak a megfelelő case-e lefutott, a másik blokkolva vár.
learnWebProgramming() // Go képes rá. Te is képes akarsz rá lenni.
}
// Egy funkció a http csomagból elindít egy webszervert.
func learnWebProgramming() {
// A ListenAndServe első paramétre egy TCP port, amin kiszolgálunk majd.
// Második paramétere egy interfész, pontosabban a http.Handler interfész.
err := http.ListenAndServe(":8080", pair{})
fmt.Println(err) // nem felejtük el kiírni az esetleges hibákat!
}
// Csináljunk a pair-ból egy http.Handler-t úgy, hogy implementáljuk az egyetlen metódusát a ServeHTTP-t.
func (p pair) ServeHTTP(w http.ResponseWriter, r *http.Request) {
// Minden kapcsolatra elküldjük ezt a http.ResponseWriter-el
w.Write([]byte("Megtanultad a Go-t Y perc alatt!"))
}
```
## További olvasmányok
Minden Go-val kapcsolatos megtaláható a [hivatalos Go weboldalon](http://golang.org/).
Ott követhetsz egy tutorialt, játszhatsz a nyelvvel az interneten és sok érdekességet olvashatsz.
A nyelv specifikációját kifejezetten érdemes olvasni, viszonylag rövid és sokat tanul belőle az ember.
Ha pedig jobban bele akarod vetni magad a Go-ba, akkor a standard könyvtárban a legjobb praktikákat kilesheted.
TIPP: a dokumentációban kattints egy funkció nevére és rögtön megmutatja a hozzá tartozó kódot!