learnxinyminutes-docs/hu-hu/go.html.markdown

name	category	language	filename	contributors	translators
Go	language	Go	learngo.go	Sonia Keys https://github.com/soniakeys	Szabó Krisztián https://github.com/thenonameguy/

A Go programozási nyelv az életszerű feladatok könnyebb elvégzése miatt született. A mai legújabb programozási trendeket elkerülve, praktikus megoldást nyújt a valós, üzleti problémákra.

C-szerű szintaktikával és statikus típuskezeléssel rendelkezik. A fordító szempillantás alatt végez és egy gyorsan futó,statikus futtatható állományt hoz létre. A nyelv könnyen érthető, üzenet-alapú konkurenciát tesz lehetővé, így könnyen ki lehet használni a mai számítógépek több magos processzorait, ez nagy rendszerek építéséhez ideális.

A Go alap könyvtára mindenre területre kiterjed, ennek köszönhetően a nyelvnek egyre növekvő tábora van.

// Egy soros komment
/* Több
   soros komment */

// Minden forrás fájl egy csomag-definícióval kezdődik, ez hasonlít a Python csomagkezelésére
// A main egy különleges csomagnév, ennek a fordítása futtatható állományt hoz létre egy könyvtár helyett.
package main

// Az import rész meghatározza melyik csomagokat kívánjuk használni ebben a forrásfájlban
import (
	"fmt"      // A Go alap könyvtárának része
	"net/http" // Beépített webszerver!
	"strconv"  // Stringek átalakítására szolgáló csomag
)

// Funkció deklarás, a main nevű funkció a program kezdőpontja.
func main() {
	// Println kiírja a beadott paramétereket a standard kimenetre.
	// Ha más csomagot funkcióját akarjuk használni, akkor azt jelezni kell a csomag nevével
	fmt.Println("Hello world!")

	// Meghívunk egy másik funkciót ebből a csomagból
	beyondHello()
}

// A függvények paraméterei zárójelek között vannak.
// Ha nincsenek paraméterek, akkor is kötelező a zárójel-pár.
func beyondHello() {
	var x int // Változó deklaráció, használat előtt muszáj ezt megtenni.
	x = 3     // Változó értékadás
	// "Rövid" deklaráció is létezik, ez az érték alapján deklarálja, definiálja és értéket is ad a változónak
	y := 4
	sum, prod := learnMultiple(x, y)        // a függvényeknek több visszatérési értéke is lehet
	fmt.Println("sum:", sum, "prod:", prod) // egyszerű kiíratás
	learnTypes()                           
}

// A funkcióknak elnevezett visszatérési értékük is lehet
func learnMultiple(x, y int) (sum, prod int) {
	return x + y, x * y // visszatérünk két értékkel
	/*
	sum = x + y
	prod = x * y
	return
	Ez ugyanezzel az eredménnyel járt volna, mint a fenti sor.
	Üres return esetén, az elnevezett visszatérési változók 
	aktuális értékeikkel térnek vissza. */
}

// Beépített típusok
func learnTypes() {
	// Rövid deklarás az esetek többségében elég lesz a változókhoz
	s := "Tanulj Go-t!" // string típus

	s2 := `A "nyers" stringekben lehetnek
	újsorok is!` // de ettől még ez is ugyanolyan string mint az s, nincs külön típusa

	// nem ASCII karakterek.  Minden Go forrás UTF-8 és a stringek is azok.
	g := 'Σ' // rúna(rune) típus, megegyezik az uint32-vel, egy UTF-8 karaktert tárol

	f := 3.14195 // float64, az IEEE-754 szabványnak megfelelő 64-bites lebegőpontos szám
	c := 3 + 4i  // complex128, belsőleg két float64-el tárolva

	// Var szintaxis változó típus definiálással
	var u uint = 7 // unsigned, az implementáció dönti el mekkora, akárcsak az int-nél
	var pi float32 = 22. / 7

	// Rövid deklarásnál átalakítás is lehetséges
	n := byte('\n') // byte típus, ami megegyezik az uint8-al

	// A tömböknek fordítás-időben fixált méretük van
	var a4 [4]int           // egy tömb 4 int-tel, mind 0-ra inicializálva
	a3 := [...]int{3, 1, 5} // egy tömb 3 int-tel, láthatóan inicalizálva egyedi értékekre

	// Szeleteknek dinamikus a méretük. A szeleteknek és a tömböknek is meg vannak az előnyeik
	// de a szeleteket sokkal gyakrabban használjuk.
	s3 := []int{4, 5, 9}    // vesd össze a3-al, nincsenek pontok.
	s4 := make([]int, 4)    // allokál 4 int-et, mind 0-ra inicializálva
	var d2 [][]float64      // ez csak deklaráció, semmi sincs még allokálva
	bs := []byte("a slice") // típus konverzió szintaxisa

	p, q := learnMemory() // deklarál két mutatót (p,q), két int-re
	fmt.Println(*p, *q)   // * követi a mutatót. Ez a sor kiírja a két int értékét.

	// A map a dinamikusan növelhető asszociatív tömb része a nyelvnek, hasonlít
	// a hash és dictionary típusokra más nyelvekben.
	m := map[string]int{"three": 3, "four": 4}
	m["one"] = 1

	// A felhasználatlan változók fordítás-idejű hibát okoznak a Go-ban.
	// Az aláhúzással "használod" a változókat, de eldobod az értéküket.
	_, _, _, _, _, _, _, _, _ = s2, g, f, u, pi, n, a3, s4, bs
	// Kiíratás is természetesen használatnak minősül
	fmt.Println(s, c, a4, s3, d2, m)

	learnFlowControl()
}

// A Go nyelv teljesen szemétgyűjtött (garbage-collected). Megtalálhatók benne mutatók, de nincs mutató aritmetika.
// Ez azt jelenti, hogy üres mutatóval még mindig hibázhatsz, de hozzáadni/műveleteket végezni már nem lehet.
func learnMemory() (p, q *int) {
	// Elnevezett visszatérési változóknak int-re mutató a típusa
	p = new(int) // a beépített "new" funkció, egy típusnak elegendő memóriát allokál, és visszaad rá egy mutatót.
	// Az allokált int nullázva van, p többé nem üres mutató.
	s := make([]int, 20) // allokáljunk 20 int változót egy memóriaterületen.
	s[3] = 7             // adjunk értéket az egyiknek
	r := -2              // hozzánk létre egy lokális változót
	return &s[3], &r     // A & megadja a memóriacímét a változónak
}

func expensiveComputation() int {
	return 1e6
}

func learnFlowControl() {
	// Az elágazásoknak kötelező a kapcsos zárójel, a zárójel nem szükséges.
	if true {
		fmt.Println("megmondtam")
	}
	// A kód formátumát a nyelvvel járó "go" parancssori program "go fmt" parancsa szabványosítja
	if false {
		// így lehet
	} else {
		// if/else-t csinálni
	}
	// Használjunk switchet a hosszabb elágazások alkalmazása helyett.
	x := 1
	switch x {
	case 0:
	case 1:
		// Az "esetek" nem "esnek át", tehát
	case 2:
		// ez nem fog lefutni, nincs szükség break-ekre.
	}
	// A for ciklus sem használ zárójeleket
	for x := 0; x < 3; x++ { 
		fmt.Println("iteráció", x)
	}
	// itt az x == 1.

	// A for az egyetlen ciklus fajta a Go-ban, de több formája van.
	for { // végtelen ciklus
		break    // csak vicceltem
		continue // soha nem fut le
	}
	// Akárcsak a for-nál, az if-ben is lehet rövid deklarással egy lokális változót létrehozni
	// ami az blokk összes if/else-n keresztül érvényes marad.
	if y := expensiveComputation(); y > x {
		x = y
	}
	// Függvényeket használhatjuk closure-ként is.
	xBig := func() bool {
		return x > 100 // a switch felett deklarált x-et használjuk itt
	}
	fmt.Println("xBig:", xBig()) // igaz (utoljára 1e6 lett az értéke az x-nek)
	x /= 1e5                     // így most már x == 10
	fmt.Println("xBig:", xBig()) // 10 pedig kisebb mint 100, tehát hamis

	// Ha nagyon-nagyon szükséges, akkor használhatjuk a jó öreg goto-t.
	goto love
love:

	learnInterfaces() // Itt kezdődnek az érdekes dolgok!
}

// Definiáljuk a Stringert egy olyan interfésznek, amelynek egy metódusa van, a String, ami visszatér egy stringgel.
type Stringer interface {
	String() string
}

// Definiáljuk a pair-t egy olyan struktúrának amelynek két int változója van, x és y.
type pair struct {
	x, y int
}

// Definiáljunk egy metódust a pair struktúrának, ezzel teljesítve a Stringer interf
func (p pair) String() string { // p lesz a "vevő"
	// Sprintf az fmt csomag egy publikus függvénye, műkődése megegyezik a C-s megfelelőjével.
	// A pontokkal érjük el a mindenkori p struktúra elemeit
	return fmt.Sprintf("(%d, %d)", p.x, p.y)
}

func learnInterfaces() {
	// A kapcsos zárójellel jelezzük, hogy egyből inicializálni
	// szeretnénk a struktúra változóit a sorrendnek megfelelően.
	p := pair{3, 4}
	fmt.Println(p.String()) // meghívjuk a p String metódusát.
	var i Stringer          // deklaráljuk i-t Stringer típusú interfésznek
	i = p                   // lehetséges, mert a pair struktúra eleget tesz a Stringer interfésznek
	// Meghívjuk i String metódusát, az eredmény ugyanaz, mint az előbb.
	fmt.Println(i.String())

	// Az fmt csomag funckciói  automatikusan meghívják a String funkciót
	// hogy megtudják egy objektum szöveges reprezentációját.
	fmt.Println(p) // ugyan az az eredmény mint az előbb, a Println meghívja a String metódust.
	fmt.Println(i) // dettó

	learnErrorHandling()
}

func learnErrorHandling() {
	// ", ok" szokásos megoldás arra, hogy jól működött-e a függvény.
	m := map[int]string{3: "three", 4: "four"}
	if x, ok := m[1]; !ok { // ok hamis lesz, mert az 1 nincs benne a map-ban.
		fmt.Println("nincs meg")
	} else {
		fmt.Print(x) // x lenne az érték, ha benne lenne a map-ban.
	}
	// A hiba érték többet is elmond a függvény kimeneteléről, mint hogy minden "ok" volt-e
	if _, err := strconv.Atoi("non-int"); err != nil { // _ eldobja az értéket, úgy se lesz jó jelen esetben
		// kiírja, hogy "strconv.ParseInt: parsing "non-int": invalid syntax"
		fmt.Println(err)
	}
	// Az interfészekre még visszatérünk, addig is jöjjön a konkurens programozás!
	learnConcurrency()
}

// c egy csatorna, egy konkurens-biztos kommunikációs objektum.
func inc(i int, c chan int) {
	c <- i + 1 // <- a "küldés" operátor, ha a bal oldalán csatorna van, így i+1-et küld be a csatornába
}

// Az inc-et fogjuk arra használni, hogy konkurensen megnöveljünk számokat
func learnConcurrency() {
	// Ugyan az a make funkció amivel korábban szeleteket hoztunk létre.
	// Make allokál mapokat, szeleteket és csatornákat.
	c := make(chan int)
	// Indítsunk három konkurens goroutine-t.  A számok konkurensen lesznek 
	// megnövelve, ha a számítógép képes rá és jól be van állítva, akkor pedig paralellizálva/egymás mellett.
	// Mind a 3 ugyanabba a csatornába küldi az eredményeket.
	go inc(0, c) // A go utasítás indít el goroutine-okat.
	go inc(10, c)
	go inc(-805, c)
	// Beolvassuk 3x a csatornából az eredményeket és kiírjuk őket a kimenetre.
	// Nem lehet tudni milyen sorrendben fognak érkezni az eredmények!
	fmt.Println(<-c, <-c, <-c) // hogyha a jobb oldalon csatorna van, akkor a "<-" a beolvasó/kapó operátor

	cs := make(chan string)       // még egy csatorna, ez stringekkel kommunikál
	cc := make(chan chan string)  // egy csatorna csatornával
	go func() { c <- 84 }()       // indítsunk egy új goroutine-t, csak azért hogy küldjünk egy számot
	go func() { cs <- "wordy" }() // ugyanez, csak a cs csatornába stringet küldünk
	// A select olyan mint a switch, csak feltételek helyett csatorna műveletek vannak.
	// Véletlenszerűen kiválasztja az első olyan esetet, ahol létrejöhet kommunikáció.
	select {
	case i := <-c: // a megkapott értéket el lehet tárolni egy változóban
		fmt.Println("ez egy", i)
	case <-cs: // vagy el lehet dobni az értékét
		fmt.Println("ez egy string volt")
	case <-cc: // üres csatorna, soha nem fog rajta semmi se érkezni
		fmt.Println("sose futok le :'( ")
	}
	// Ezen a ponton vagy c vagy a cs goroutineja lefutott.
	// Amelyik hamarabb végzett, annak a megfelelő case-e lefutott, a másik blokkolva vár.

	learnWebProgramming() // Go képes rá. Te is képes akarsz rá lenni.
}

// Egy funkció a http csomagból elindít egy webszervert.
func learnWebProgramming() {
	// A ListenAndServe első paramétre egy TCP port, amin kiszolgálunk majd.
	// Második paramétere egy interfész, pontosabban a http.Handler interfész.
	err := http.ListenAndServe(":8080", pair{})
	fmt.Println(err) // nem felejtük el kiírni az esetleges hibákat!
}

// Csináljunk a pair-ból egy http.Handler-t úgy, hogy implementáljuk az egyetlen metódusát a ServeHTTP-t.
func (p pair) ServeHTTP(w http.ResponseWriter, r *http.Request) {
	// Minden kapcsolatra elküldjük ezt a http.ResponseWriter-el
	w.Write([]byte("Megtanultad a Go-t Y perc alatt!"))
}

További olvasmányok

Minden Go-val kapcsolatos megtaláható a hivatalos Go weboldalon. Ott követhetsz egy tutorialt, játszhatsz a nyelvvel az interneten és sok érdekességet olvashatsz.

A nyelv specifikációját kifejezetten érdemes olvasni, viszonylag rövid és sokat tanul belőle az ember.

Ha pedig jobban bele akarod vetni magad a Go-ba, akkor a standard könyvtárban a legjobb praktikákat kilesheted. TIPP: a dokumentációban kattints egy funkció nevére és rögtön megmutatja a hozzá tartozó kódot!